HTML

Címkék

Utolsó kommentek

Friss topikok

Azt látom, hogy gondok vannak. Válságra válságok. Nem vitás, a válság nem jó. A válság rossz, mert nehézségeket okoz.

Viszont van a válságnak egy másik, előremutató hozadéka. A válság átgondolásra sarkal, változtatásra ösztökél. Az egyén és a csoport szintjén is. A válság a haladás előszele.

A válságokról tudni kell, hogy természetes folyamatok. A kialakulásuknak az a története, hogy van valami ami jól működik, de aztán a környezet változása miatt annak a valaminek is változnia kell. A válság csak egy állapot ebben az állandó változásban.

A válságot változtatás tudja megoldani. Kétféle változtatás van ami meg tud oldani egy válságot. Az első a totális rombolás és utána a nulláról építkezés. A második az átépítés, továbbépítés. Az első könnyű megoldás de egyben a legtöbbeknek rossz. Az emberek gyakran alkalmazzák ezt a megoldást. (Lásd háborúk...) A második mindig nehezebb, de sokkal kevesebb fájdalommal jár.

Jelenleg nem csak gazdasági válság van. Sajnos egyéb válságok egybeesnek, bár nem annyira feltűnők. Az egyik legerőteljesebb válság, ami nem gazdasági természetű (bár van köze a gazdasághoz) a robbanás szerű technikai fejlődés. A társadalmi fejlődés sokkal lassabb, mint a technikai és ez komoly feszültséget okoz. (Gondoljunk csak arra, hogy a szülőknek gőzük sincs, mint csinál a köjök a neten. Így a szülői kontroll is csökken. Ez hosszú téma, csak a példa kedvéért szerepel itt. A lényeg, hogy a társadalom bár birtokba veszi a technikát, de még nem tudja megfelelően alkalmazni, nem elég tapasztalt hozzá.)

Hova akarok kilyukadni? Nincs megoldásképletem, csak egy megfigyelésem. Akár a történelmet nézem, akár az evolúciót, akár a biológiát, akár a technikát,  mindig, mindenhol az történt, történik, hogy a kisebb dolgok nagyobbakban álltak össze. Ezek az összeállások mindig valami minőségi ugrást tartalmaztak. (Egysejtűből többsejtű, tranzisztorokból rádió, emberekből társadalom...) Amikor kisebb dolgokból nagyobb lesz, akkor az gyakran funkcionálisan történik. Minden alkatrésznek más-más feladata van. Az "egység" ezen összetevők összehangolt együttműködése.

Ezek az összeállások jelentik a haladást. Azt gondolom, hogy a jelenlegi gazdasági válság megoldása szintén valami részekből valami egész építése lenne. Közös pénz, közös gazdaság, közös állam. Okéoké, nem lehet ezt most, túl nagy az ellenállás. A dolgok maguktól is ebbe az irányba mutatnak, akkor is, ha jelenleg sokan úgy gondolják, hogy nem jó "közösködni". Egyszerűen azért, mert ez a dolgok természetes rendje.

A jelen gazdasági válság legfőbb oka a nem megfelelő tőke kölcsönadás. A gond az, hogy nem tőkét, hanem pénzt adnak kölcsön sok esetben. (A tőke mozgatja a gazdaságot, a pénz csak "elköltődik".) Olyan szabályra lenne szükség szerintem, ami korlátozná a "jólétre"  adható kölcsönt és előnyben részesítené a befektetésre vonatkozó kölcsönt. Minden kölcsön esetében a felelősségben a kölcsönadónak is osztoznia kéne.

A válság másik, rejtettebb oka, hogy a gazdaságra a politika gombaként tapad. A gazdasági érdekek lobbijai rángatják a politikai döntéseket. Az alapvető összefonódás "ott van", hogy az állam működését a gazdaság finanszírozza és a politika irányítja. A politika adja a gazdaság szabályait. Így a kígyó a farkába harap. E miatt az összefonódás miatt akar a gazdaság beleszólni a politikába (és fordítva: a politika beleszólni a gazdaságba). Erre a gondra is segítség lehetne az egységesedés. Egy nagyobb állam egy nagyobb költségvetéssel, sokkal kisebb lehetőséget adna a gazdaságnak, hogy beleszóljon a szabályokba. (Nem vagyok naiv, tudom, hogy a lefizetés nem megszüntethető, de egy nagyobb szervezetet nehezebben lehet teljesen manipulálni, mint a kicsit.)

(Azt gondolom, hogy a legjobb megoldás mégiscsak az lenne ha a gazdasági vezetőket pályázat útján, a politikai vezetőket szavazással választanák. Az államnak két kormánya lenne így: egy szakértői-gazdasági és egy politikai. Más-más hatáskörrel, feladattal, kötelezettséggel, jogosultsággal. Mint az emberi testben a kéz és a láb. Az idők kezdetekor hasonló funkciókkal rendelkező "alkatrészek", mára teljesen más feladatokat látnak el.)

Címkék: Válság

Szólj hozzá!

Ezek bekerülnek az alkotmányba? 

Stumpf István :MSZMP tag, Hazafias Népfront alelnök,
Járai Zsigmond : MSZMP tag, kormánytag, III/2 együttműködő,
Matolcsy György : MSZMP tag, III/II együttműködő,
Martonyi János : MSZMP tag, kormánytag, III/2 együttműködő,
Chikán Attila : MSZMP tag,
Pintér Sándor : MSZMP titkár,
Boross Péter : MSZMP tag,
Ligetvári Ferenc: MSZMP tag,
Boros Imre MSZMP-titkár, III/II együttműködő D-008
Pozsgay Imre MSZMP KB tag,
Szűrös Mátyás MSZMP KB tag,
Csintalan Sándor MSZMP és MSZP tag, jelenleg a Fidesz és a HÍR TV ideológiai támasza,
Schmitt Pál : MOB tag, jelenleg MOB elnök, a Los Angelesben rendezett olimpiai részvétel megfúrója és főkommunikátora,
Kerényi Imre : MSZMP alapszervezeti titkár,
Balogh Gyula : MSZMP tag,
Szita Károly : III/III együttműködő,
Mikola István - Hazafias Népfront,
Fónagy János : MSZMP tag,
Vonza András : MSZMP tag,
Varga Mihály : KISZ titkár,
Deutsch Tamás : KISZ titkár,
Orbán Viktor : KISZ titkár, papa párttitkár
Kövér László : KISZ-titkár, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága alá tartozó Társadalompolitikai Intézet munkatársa.

Szólj hozzá!

Ha te csinálod bűn, ha én az erény, mi az?

Politikai hazugság.

Kell az IMF. Ha neked kell, akkor hazaáruló vagy, ha nekem kell én hős vagyok, aki megmenti a hazát. Hehe.

Egyébként nem érdekes. Csak az a másfél év, azt tudnám feledni. Ha nem lett volna ez a másfél év, akkor nem kéne azt hazudni, hogy csökkent az államadósság. Nem kéne azt hazudni, hogy megvédték a nyugdíjat, amit elköltöttek (inkább elszórtak). Nem kéne azt hazudni, hogy adót csökkentettek. Így most a legostobább politikai hazugságokat hallgathatom, ami a kisebbik baj lenne. A nagyobb baj, hogy másfél év alatt elkúrták a gazdaságot. Nem kicsit, nagyon. 15-20 év múlva is ennek a levét isszuk majd.

Mindezek ellenére, jobb későn, mint soha. Minden jó, ha vége jó. Kár, hogy még nem látszik a vége. Legalább az elejére találjunk vissza.

Szólj hozzá!

Ember vagyok. Liberális vagyok. Ateista vagyok. Nem vagyok, nem voltam semmilyen párt tagja sem. Nem vagyok semmilyen szervezet tagja. Voltam kisdobos és úttörő is. Nehari, de ezért nem kérek bocsánatot.

Önző, éppen ezért unalmas blogbejegyzéseket fogok írni. Önző azért, mert csak és kizárólag a saját szubjektív értékrendem alapján fogok kérdezni, ítélkezni. Aki akarja, egyetért azzal, amit leírok, aki akarja nem ért egyet. Szívesen vitatkozok, de vannak szempontjaim, hogy kivel igen, kivel nem. A személyeskedő hozzászólásokat nem fogom figyelembe venni.

A cél nem provokáció, de minden vélemény provokálja azokat, akiknek különbözik a véleménye.

A cél nem meggyőzés, "csak" elgondolkoztatás. Nem baj, ha más a véleményed.

Nem vagyok okos, nincs nálam az igazság szent Grálja. Ahány ember, annyi igazság.

Viszont. Vannak alapszabályok. (Számomra alapigazságok is egyben). Ezek az alapszabályok behatárolják azokat a dolgokat, amiket semmilyen körülmények között nem fogadhatunk el igazságnak senkitől. Nehéz téma, egyelőre egy "példakérdéssorral" mutatnék rá az egyik ilyenre.

Gondolhatja valaki azt, hogy a vezetékes váltóáram veszélytelen? Mondjuk ez a vallásának az egyik tétele... Terjesztheti ezt a hitét, (mint vélemény)? Birizgálhatja (gyakran másokat is veszélyeztetve) az árammal kapcsolatos dolgokat? Sokan azt gondolják, hogy a liberalizmusnak ezekre a kérdésekre igennel kell válaszolni. Sajnos gyakran olyanok is, akik liberálisnak gondolják magukat. Vannak dolgok, amik nem elfogadhatók igazságnak, senkitől, soha.

Leegyszerűsítve az egyik alapszabály az, hogy elfogadhatatlan igazságnak olyan eszme, hit, ami bizonyíthatóan más emberek életét veszélyezteti közvetve vagy közvetlenül.

Nem vagyok vicces és nincs írói vénám sem. Sőt gyakran van, hogy vétek a helyesírás szabályai ellen. Mentségemre, nekem nincsenek tanácsadóim.

Boldogság! :)

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása